Belső feszültségek a KHK körül – orosz üzenetek, nyugati várakozás
Írta: Kelemen Márton (Brüsszel–Budapest)
A magyar politikai életet napok óta egyetlen kérdés uralja:
mit kezd Oroszország a KHK-val, ha a párt valóban kivonul a Parlamentből, és a „Nemzetgyűlés” néven saját intézményt épít?
Az ügy hivatalosan senki számára nem világos.
A KHK nem válaszolt a sajtó megkereséseire, a pártelnök Morfai Krisztina pedig csak annyit mondott a tegnapi sajtóeseményen:
„Mi már dolgozunk a magyar alkotmány jövőjén, nem a múlt politikai játszmáin.”
De a kulisszák mögött egészen más hangulat uralkodik.
🔹 „Moszkva nem szereti az improvizációt”
Diplomáciai források szerint az orosz külügy nem volt előre tájékoztatva a KHK parlamenti kivonulásáról.
Az orosz sajtóban a döntést „meglepő”, „érthetetlen” és „időzítésében kockázatos” jelzőkkel illették.
Egy nyugati diplomata, aki Moszkvában szolgált, így fogalmazott az Indexnek:
„Oroszország számára a magyar politika mindig eszköz, nem cél.
A KHK lelkes, de kiszámíthatatlan – ez a Kreml szemében nem bátorság, hanem kockázat.”
A Magyar Nemzet ma hajnalban közölt egy feltűnően visszafogott, de üzenetértékű cikket „Moszkva üzeni” címmel, amelyben finoman bírálta a KHK döntését.
A szöveg hangvétele alapján valószínű, hogy a lap diplomáciai súgásra reagált.
A cikk szerint „a politika nem imádság, hanem befolyás” – ez a mondat szinte szó szerint megegyezik egy korábbi orosz külügyi távirat kifejezésmódjával.
🔹 Nyugati elemzők: a KHK elszigetelődése a keleti hatás végét jelenti
A brüsszeli elemzői körökben azonnal megindult a spekuláció:
ha a KHK kiesik a parlamentből, Moszkva elveszti a legerősebb belső magyar szövetségesét.
A European Council on Foreign Relations egyik kutatója szerint:
„Ha Morfai kiszáll, a Kreml nem fog várni. Az orosz kapcsolatok áttevődnek a TURUL–IMI-tengelyre,
ami ugyan jobboldali és konzervatív, de sokkal pragmatikusabb. Moszkva mindig a hatalomhoz húz, nem az eszméhez.”
Washingtonban ezzel szemben derűlátóbbak.
Egy névtelenséget kérő Fehér Házi forrás úgy fogalmazott:
„Ha ez igaz, akkor Magyarországon most először a valóság győz az ideológia felett.
Egy párt, ami kivonul a rendszerből, megszűnik tényező lenni. És ez, valljuk be, jó hír.”
🔹 Diplomáciai levelek és pletykák
Az Index információi szerint a nap folyamán két, egymásnak ellentmondó üzenet is eljutott a KHK vezetéséhez.
Egyik Moszkvából, másik – érdekes módon – Varsóból.
Míg az oroszok visszatérést sürgetnek a „törvényes keretek közé”,
a lengyelek diszkréten „civil alkotmányozó konvent” támogatását ajánlották fel a KHK-nak.
A magyar külügy hivatalosan nem kommentálta az információkat, de a háttérben feszült egyeztetések folynak:
az EU attól tart, hogy a Nemzetgyűlés mozgalma félillegális struktúrákat teremthet,
Moszkva viszont attól, hogy elveszíti a magyar befolyását.
🔹 Közben a KHK szavazói zavarban vannak
A párt belső fórumain most két tábor ütközik:
– az egyik szerint „jobb tisztán meghalni, mint beszennyeződni”,
– a másik viszont attól tart, hogy „ha nem leszünk bent, elfelejtenek minket.”
A párt ifjúsági szervezete állítólag már megosztott:
többen fontolgatják, hogy önálló „Nemzeti Ifjúsági Tanácsot” alapítanak, amely nem politikai, hanem civil szervezetként működne tovább –
vagyis gyakorlatilag mentőcsónakként, ha a KHK teljesen marginalizálódik.
🔹 És mit mondanak az elemzők?
Vanacsek Richárd politológus az Indexnek nyilatkozva úgy fogalmazott:
„A KHK most történelmi hibát követ el.
Egy politikai párt, amely morális tisztaságra hivatkozva feladja a befolyását,
az valójában átadja a döntés jogát az ellenfeleinek.
Moszkva számára ez nem romantikus gesztus – ez inkompetencia.”
Szerinte, ha a hírek igazak, a következő hónapban az I.M.I. és a TURUL újra kényszerpályán talál egymásra,
és a KHK nélkül, de a KHK-ra hivatkozva fogják átírni a parlamenti játékszabályokat.
„A történelemben mindig az győz, aki bent marad a teremben” – tette hozzá.
🔹 A Nyugat tehát most kivár
Az Európai Bizottság szóvivője annyit mondott:
„Magyarország belügyeibe nem avatkozunk, de elvárjuk, hogy az alkotmányozás minden formája a jogállamiság keretein belül történjen.”
De a hangvételből érződik: Brüsszel nem bánja, ha Morfai és a KHK elkopik a politika peremén.
A Kreml viszont – úgy tűnik – nagyon is bánja.
És most először, hosszú idő után,
Budapesten a Nyugat és a Kelet ugyanazt suttogja:
„Morfai túl messzire ment.”
